Még nem tudni, az NFT-őrület velünk marad vagy kifullad, ám bármi is lesz a történet vége, egy bizonyos: az NFT-k átalakítják, ahogyan a tulajdonról, a műkereskedelemről, és magáról a művészetről gondolkodunk. Hogy a Roadster is hozzátegye a magáét a technológiai innováció történetéhez, egy úttörő kollaborációt indított útjára. Első alkalommal kerül NFT alkotás magyar sajtótermék címlapjára, ez a mű Weiler Péter erre a célra készített Kefirszünet a metaverzumban című műve lesz, ami a Roadster március 16-án megjelenő nyomtatott kiadásának címlapján lesz látható.
Alkotó az NFT mögött
„Weiler Péter a kortárs magyar kulturális élet fenegyereke. Profi gegmester, aki cartoonsos világának képeit úgy fűzi témánként egy huzalra, mint a legnagyobb amerikai sitcomgyártók az epizódokat” – írtuk korábban a képzőművészről. Abban, hogy ő a hazai art-NFT-mozgalom egyik fő mozgatóereje, nincs semmi meglepő: ő készítette el és értékesítette az első magyar NFT-t Bitcoin bánya az Alföldön címmel. Igazi NFT-pionírról beszélünk, aki oszlopos tagja a legnagyobb, kétezer-ötszáz főt számláló hazai NFT-s közösségnek. Weiler aktivizmusa nem áll meg itt, ő az alapítója az NFT DEB-nek, amely Európa első generatív hackathon- és konferenciarendezvénye. A 2021 novemberében, Debrecenben megrendezett esemény a blokklánc technológia és a mesterséges neurális hálózatok legújabb fejlesztéseit, valamint azok kreatív alkalmazását térképezte fel. Weiler Péter tehát sok szempontból az NFT úttörőjének számít, nem meglepő, hogy ebben a projektben is benne van a keze. Az NFT-Roadster együttműködés ötlete azonban mégsem tőle, hanem Bonyhádi Gábor marketinggurutól származik.
„Sok művésszel beszélgettem az NFT-ről, de azt vettem észre, hogy kevesen értik igazán – fejti ki Bonyhádi Gábor. – Aki korábban már ismerte a blokkláncokat, foglalkozott kriptokereskedelemmel, azok a művészek értik ezt. Én bizonyos típusú művészek számára hatalmas lehetőséget látok a nem felcserélhető tokenekben. Ahogyan korábban fotósok elkezdték stockképekként árulni a munkáikat, most művészeknek lehetőségük van digitális formában, NFT-ként kereskedni az alkotásaikkal. És közben már nem kell félniük attól, hogy emberek ezeket egyszerűen lementik,
mert van hozzá eredetiségi tanúsítvány, ami igazolja, hogy az a bizonyos alkotás az övé.
Maga az ötlet akkor született meg, amikor Donkó Péterrel, a Roadster értékesítési vezetőjével beszélgettem NFT-kről. Egymást inspirálva jutottunk el oda, hogy jó lenne egy NFT-s címlapot csinálni a magazinnak. Weiler Péter munkásságát régóta követem, de nincs aktív kapcsolatom vele. Azt tudom, hogy ő az első olyan hazai művész, aki digitális alkotásokat kezdett el létrehozni, továbbá ő a magyar NFT-közösség egyik adminja is, érti az NFT-ket, elismert művésznek számít, adott már el NFT-t, és ezért ő jutott eszembe.”
Az új otthonunk: a metaverzum
A metaverzum napjaink egyik buzzwordje, holott cseppet sem számít új kifejezésnek. 1992-ben tűnt fel először egy sci-fi regényben – hol máshol – a meta és az angol universe szavak portmanteau-jaként. A kifejezés egy virtuális világot takar, amelyet játékosok avatárjai töltenek meg. Ez a virtuális univerzum koncepció lett a kiindulópontja Weiler Péter művének.
„Mostanában sokat foglalkozom a metaverzum filozófiai jelentésével, a felkérés kapcsán pedig a metaverzum és az utazás közötti kapcsolat fogott meg, a felfedezés, az ismerttől való elrugaszkodás motívuma – meséli az alkotás megszületéséről Weiler Péter. – Ez egybecseng a Roadster világával: a világ egy gyönyörű hely, rengeteg felfedeznivalóval.
A metaverzumtól ezt az utazást, vagy elmenekülést is megkaphatjuk, hiszen a segítségével virtuálisan bárhová eljuthatunk.
A kép kapcsán az ötlött fel bennem, hogy merre menekülne valaki, aki szegény? Például elutazna virtuálisan Hawaiira a családjával, és nem is kell érte milliókat kifizetnie, csak fel kell vennie egy VR-szemüveget. De még jobban foglalkoztatott a gazdagok helyzete. Nekik Hawaii vagy a világűr egy elérhető, hétköznapi cél, ők mindent megkapnak, amit csak éppen kitalálnak. Vagy mégsem? Van olyan élmény, ami nekik is kuriózum? Szerintem a metaverzum abszurditását az adná vissza a legjobban, ha itt a gazdagok a hétköznapi ember egyszerű életét akarnák átélni, nem a homárt és az osztrigát, hanem pont az ellenkezőjét. Egy kis szocializmust, mondjuk egy építkezésen kőművesként a kefirszünetet, ahogy a fizikai munka fáradságát csak a kefirbe mártott kifli enyhíti néhány percre. A mű megalkotásakor az én vízióm az volt, hogy mutassunk egy gyönyörű helyet, amire mindannyian vágyunk. Ez lett a jacht, ami egy tenger vízén ringatózik a napfényben. De azt látjuk, hogy az illető, aki ott ül a hajó végében, nem a környezetét, a tengert, a hajót élvezi, hanem neki már ez is unalmas és kevés. Ez egy kétfázisú kép, nekünk a nézőnek is be kell lépnünk a virtuális világba, hogy megkapjuk a folytatást, mit is csinál a milliárdos a metaverzumban.”
